|
Korai élete John Michael Osbourne az angliai Astonban született, 1948. december 3-án. Apja, Jack több mûszakban dolgozott szerszámkészítõként a GEC-nél. Anyja, Lillian egy autóalkatrészeket gyártó cégnél dolgozott.Osbourne volt a negyedik a hat gyermek közül. Két bátyja volt (Paul és Tony), valamint három nõvére (Jean, Iris és Gillian). Egy kis, két szobás lakásban éltek. Az „Ozzy” becenevet elõször az általános iskolában használta. Bár elsõ felesége, Thelma mindig Johnnak szólította, Osbourne azt állítja nem emlékszik, hogy mikor szólították utoljára az igazi keresztnevén. Gyerekkorában diszlexiás volt, és egyéb tanulási nehézségekkel is küzdött. Tanárai ezzel sokszor visszaéltek. Az iskolában sok színdarabban játszott. 14 évesen lett a Beatles rajongója. 15 évesen otthagyta az iskolát és dolgozni kezdett. Volt segédmunkás, vízvezeték-szerelõ gyakornok, szerszámkészítõ asszisztens, és vágóhídi munkás. Hat hetet töltött a Winston Green börtönben, miután betört egy ruhaüzletbe. Zenei karrierje Black Sabbath A Black Sabbath gyors és tartós sikert aratott. Tony Iommi riffjei, Geezer Butler dalszövegei, Bill Ward sötét tempójú ütései, és Osbourne hátborzongató éneke köré épített korai lemezek, mint a Black Sabbath és a Paranoid nagy sikereket arattak. Osbourne szerint akkoriban nem volt túl népszerû a zenekar a nõk körében, ami miatt sokat panaszkodtak az együttesen belül. Hat hónappal a Paranoid után kiadták a Master of Reality címû albumukat. Az album bekerült a Top 10-be az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is, valamint aranylemez lett két hónap alatt. Az 1980-as években platinalemez státuszt ért el és dupla platina lett a 21. század elején. A kritikák kedvezõtlenek voltak. Lester Bangs a Rolling Stone kritikusa naiv, egyszerû, és ismétlõdõ szavakkal hordta le az albumot. Ugyanakkor a magazin 2003-ban összeállított Minden idõk 500 legjobb albumának listáján a 298. helyezést érte el. A Vol. 4 1972 szeptemberében jelent meg. A kritikák ismét kedvezõtlenek voltak, azonban egy hónap után aranylemez lett. Ez az album is milliós példányszámban kelt el az Egyesült Államokban, csakúgy, mint az elõzõ négy. 1973 novemberében jelent meg a kritikailag elismert Sabbath Bloody Sabbath. Ez volt az elsõ alkalom, hogy a zenekar mainstream elismeréseket szerzett. Gordon Fletcher, a Rolling Stone kritikusa „izgalmasnak” nevezte az albumot, és szerinte „ez nem kevesebb, mint egy teljes siker”. Eduardo Rivadavia, az Allmusic kritikusa úgy írta le az albumot, mint „egy mestermû, ami nem hiányozhat egyetlen heavy metal gyûjteménybõl sem”, ugyanakkor megjegyezte, hogy „a zenekar új értelmet adott a kifinomultságnak és a érettségnek”. Az album - csak úgy, mint minden elõdje - platinalemez lett az Egyesült Államokban. A Sabotage címre keresztelt lemez 1975. július 28-án jelent meg. Az albumot, mint ahogy az elõzõnél is, nem csak a rajongók nagy része fogadta pozitívan, hanem a kritikák is. Megjelenése után a Rolling Stone szerint ez az album nem csak az 1970-es Paranoid óta a legjobb lemeze a Sabbathnak, de valószínûleg fennállásuk óta a legjobb hanganyaguk. Ugyanakkor az Allmusic megjegyezte, hogy az a mágikus kémia, mely a Paranoidot, vagy a Vol. 4-et jellemezte, eltûnõben van. Hetedik nagylemezüknek a Technical Ecstasy címet adták és 1976. szeptember 25-én jelent meg. Az Allmusic a lehetséges 5 csillagból csak kettõt adott rá, és megállapította, hogy egy kibogozhatatlan, gyenge lemez született. 1980-as évek, Ozzy szólókarrierje Menedzsere és egyben felesége, Sharon irányításával Osbourne megalapította saját zenekarát, a Blizzard of Ozz-t, Randy Rhoads gitáros, Bob Daisley basszusgitáros és Lee Kerslake dobos társaságában. Debütáló lemezük címe ugyancsak Blizzard of Ozz, és ez 1980-ban jelent meg, rajta olyan slágerekkel, mint a „Crazy Train” és a „Mr. Crowley”. 1981-ben jelent meg második albuma Diary of a Madman címen, ezen az albumon szerepelt a drogozás gyönyöreit méltató Flying High Again. Ozzy nemcsak az utóbbi szerzemény, hanem a koncerteken tanúsított magatartásával is kivívta a közvélemény rosszallását: egy elhíresült fellépés alkalmával leharapta egy denevér fejét, ezért kórházba kellett szállítani, hogy megkapja a veszettség elleni oltást. Ekkoriban terjedt el róla és általában a heavy metal mûfajról a sátánizmus rémképe. 1982-ben Randy Rhoads gitáros repülõgép-balesetet szenvedett, és Ozzy mély depresszióba zuhant barátja halála miatt. A „Speak Of The Devil” címû koncertlemezen a tervezettõl eltérõen inkább Black Sabbath dalok szerepeltek, Brad Gillis gitáros közremûködésével. A korong után Osbourne szakított addigi kiadójával, és az Epic Records-nál kapott szerzõdést, annak ellenére, hogy a tárgyaláson illuminált állapotban jelent meg, és ezúttal egy galamb fejét harapta le. 1984-ben már egy új gitáros, Jake E. Lee közremûködésével jelent meg a Bark at the Moon címû stúdiólemez, ami gyengébbre sikeredett az elsõ két albumnál, mégis sikeres lett. Ebben az idõszakban Osbourne és bandája a Mötley Crüe-vel turnézott együtt. Az 1986-os „Ultimate Sin” a kritikusoktól negatív visszajelzéseket kapott, a „Shot In The Dark” címû dal a szakértõk szerint Ozzy addigi legrosszabb munkája volt. Osbourne 1986-ban újabb botrányba keveredett: azzal vádolták, hogy a Suicide Solution címû dalban öngyilkosságra buzdítja a fiatalokat. Bár a pert megúszta, megítélése egyre rosszabb lett. A róla kialakult képen javított az 1987-ben megjelent Tribute címû koncertalbum, amivel egykori barátja emléke elõtt tisztelgett. 1988-ban megtalálta Rhoads ezidáig legstabilabbnak tûnõ utódját Zakk Wylde gitáros személyében. 1989-ben Gary Moore gitáros felkérte, hogy zenéljenek együtt After The War címû lemezén. Közremûködésük a lemez egyik legerõsebb dalát eredményezte, melynek címe: Led Clones. 1990-es évek Újabb tagcserék és lemezek után az 1990-es évek elején Ozzy bejelentette, hogy visszavonul, és az 1991-es No More Tears címû albumot követõ turnét az utolsónak hirdette meg. Szintén a visszavonulás tényét erõsítette meg az 1993-ban kiadott dupla koncertlemez. Két évvel késõbb, 1995-ben mégis új stúdióalbummal lepte meg rajongóit, Ozzmosis címmel. Zenei berkekben ugyan vegyes fogadtatása volt, de egy évvel a megjelenése után már több, mint 3 millió példány kelt el belõle. A korong és az azt követõ turné hatalmas sikere láttán Osbourne megalapította az Ozzfest koncertsorozatot, ahol a hasonszõrû metálbandákat gyûjtötte maga köré, mint a Pantera vagy Marilyn Manson. 1997-ben a turné nagy durranása a Black Sabbath összeállása volt, a csapatból egyedül Bill Ward hiányzott. Egy évvel késõbb Ozzynak sikerült a teljes bandát összeszednie, így jelent meg a Reunion címû koncertlemez. Az 1990-es évek 2. felében Ozzy reneszánszát élte: Busta Rhymes-szal közösen felvett egy dalt, a boltokban megjelent a róla mintázott akciófigura (denevérrel) és a Black Sabbath turné mellett újabb szólólemezt rögzített. XXI. századi Ozzy 2001-ben a metálvilág lelkesen üdvözölte a hírt, hogy a Black Sabbath újra stúdióba vonult, de a kiadó addig nem engedte Ozzy-t régi csapatával dolgozni, amíg nem jelentetett meg egy újabb Ozzfest-válogatást és egy szólólemezt, Down to Earth címmel. A 21. században a fiatalok már egy teljesen új Ozzy Osbourne-t ismertek meg az MTV zenecsatornán futó The Osbourne’s sorozatban, ahol Ozzy nem mint a sátán földi helytartója, hanem a vagány és ultraliberális családapa bõrébe bújik. Lánya, Kelly Osbourne is apja nyomdokaiba lépett, és a 2003-ban közösen elénekelt „Changes” címû dal révén Ozzy 33 év után végre elérte, hogy az angol toplista elsõ helyére kerüljön. 2005-ben Ozzy egy feldolgozáslemezzel rukkolt elõ „Under Cover” címen. Volt itt szerzemény John Lennontól és a Beatlestõl, a Rolling Stonestól, a King Crimsontól, a Buffalo Springfieldtõl, a Creamtõl, David Bowie-tól és más hírességektõl. A lemezt egy önfeldolgozás zárja: a „Changes” címû Black Sabbath-dal lányával, Kellyvel duettben elõadott érzelmes-ábrándozós verziója (mely eredetileg a Kelly 2002-es „Shut Up” albumának 2003-as bõvített – és épp „Changes” címre átkeresztelt – újrakiadásán jelent meg). 2007 májusában a Black Rain címû lemezzel tért vissza Ozzy, amelyben ismét Zakk Wylde riffjei hallhatóak, bár a kritikák szerint Zakk elég sokat spórolt a gitárjátékából, ennek ellenére egy egész dögös albumot sikerült összehozniuk. A 2010-es év nagyon aktív a heavy metal keresztapjának életében, hisz kiadta önéletrajzi könyvét Én Ozzy címmel (mely szép sikereket ért el a könyveladási listákon), Crucify The Dead címmel énekelt egy dalt Slash (az ex-G'N'R gitáros) szólóalbumán, és állítólag nagyban keresik a színészeket egy készülõ Ozzy mozihoz mely a rocksztár életútját elevenítené fel. 2010 júniusában megjelent Ozzy legújabb szólóalbuma Scream címmel (az album eredeti címe Soul Sucker lett volna ám Ozzy rajongói nem nagyon kedvelték a címet, ezért megváltoztatták). A szakma és a rajongótábor egyaránt meglepõdött amikor bejelentették hogy Ozzy és a már 20 éve mellette gitározó Zakk Wylde "szakítottak" egymással. Az új lemezen két új tag is szerepel az ifjú görög gitárhõs Gus G. (Firewind) lépett Zakk helyére és a dobokat ezúttal Tommy Clufetos (ex-Rob Zombie) püföli. A lemez elkészítésében Kevin Churko segédkezett. A dalokat Ozzy a "The Bunker" névre keresztelt otthoni stúdiójában vették fel. Az új lemezhez három videoklip készült a Let Me Hear You Scream címû igazán lendületes dalhoz egy tréfás klip, és a Life Wont Wait címû balladához is készül melynek különlegessége hogy Ozzy fia Jack Osbourne a rendezõ. 2011. január 21-én elkészült Ozzy új videoklipje a Let It Die amelyben a Scream World Tour-ról látható néhány koncert jelenet. További jó hír hogy egy év kihagyás után úja elindult az Ozzfest. A fõzenekarok: Ozzy Osbourne, a Mötley Crüe és Rob Halford 2011. november 11.-én a Whisky a Go Go-ban bejelentették, hogy újra összeáll az eredeti Black Sabbath. A hivatalos honlapra felkerült videó szerint 2012-ben egy újabb stúdióalbum munkálatait is megkezdik, továbbá fõ fellépõi lesznek a 2012-es Download Fesztiválnak is, amit további turnédátumok követnek majd. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Ozzy_Osbourne |